A hazai snooker életben minden évben talán a legjobban várt verseny a hagyományosan év végén megrendezésre kerülő országos bajnokság, azonban ez az év egy kicsit más. Legutóbb 2017-ben került megrendezésre utánpótlás verseny, akkor 21 éven aluliak számára. Azon a versenyen 6 játékos vett részt, a játékosok között Horváth Attila Gergellyel, a nemrégi profi snooker játékossá vált Révész Bulcsúval és a verseny győztesével, azóta Európa-bajnok pool játékos Szolnoki Olivérrel. Nagyon vártuk, hogy mikor tudunk újfent versenyt szervezni fiatalok számára, amely az idei évben valóra vált.
A verseny célja az volt, hogy megszólítsuk a fiatalokat és versenyzésre buzdítsuk őket. A versenyre 8 játékos nevezett a Dunakeszi Snooker Műhely és a Bekk Snooker Iskola növendékei közül, ami az elmúlt évek alapján abszolút sikernek tekinhető. Sajnos a verseny előtt egyik játékosunk lebetegedett, akinek mielőbbi gyógyulást kívánunk és várjuk jövőbeli versenyeinkre!
A megmérettetés csoportkörrel kezdődött, ahol minden gyermek 1 frémben mérte össze magát csoporttársaival. Az első körben ugyan még nagyobb arányú különbségek is kialakultak - ami betudható helyenként a nagyobb a versenyrutinnak is -, azonban a későbbi fordulókra feléledtek az újoncok is és nagyon izgalmas mérkőzéseket láthattak a jelenlevők. Ezek közül kiemelnénk két mérkőzést. Bányik Barnabás és Mókus László összecsapása a csoportban igen izgalmasnak ígérkezett, amit a mérkőzés képe is igazolt. Folyamatosan előzgették egymást pontszámban, ám a végjátékban Lackó felé fordult a mérleg nyelve. Csoportkör végén az ő csoportjukban hármas holtverseny állt elő. A szabályok alapján a legtöbb pontot lökő játékosként e két gyermek jutott tovább. A harmadik helyen Kenyeres András, míg negyedik helyen Nagy Levente végzett.
A másik csoportban Fábián Bence hozta a mondhatni papírformát és hibátlanul zárt az élen. A csoport második helyéért Szabó Flóra és Ocskó Dávid mérkőzésén szoríthattunk a mezőnyben lány versenyzőnek is, aki nagyon közel állt ahhoz, hogy az egyenes kiesés szakaszban is asztalhoz állhasson, ám az utolsó rózsa kifogott rajta, így Dávid jutott tovább. Ebben a csoportban a betegség miatt távolmaradó Berecz-Barán Benett lett volna a negyedik versenyzőnk.Az elődöntőben Bányik Barnabás és Ocskó Dávid mérkőzésén Barni ellenállhatatlannak bizonyult, nagyon koncentrált játékkal jutott a döntőbe. A másik elődöntőn Fábián Bence és Mókus László mérkőzése akár egy döntő ütközet döntő frémének is beillett volna. A színes golyóknál kéknél történt oda-vissza hibáknál már-már úgy tűnt, hogy Bence jut a fináléba. Lackó viszont nem adta fel és az utolsó fekete golyó belökésével a döntőbe jutott.
A bronzmérkőzésen Fábián Bence és Ocskó Dávid mérközött meg egymással, a szoros mérkőzésen Bence tudott jobban összpontosítani és harmadik helyen végzett.
A döntő mérkőzés bármely hazai bajnoki verseny döntőjének is beillett volna, olyan izgalmasra, fordulatosra sikeredett. Az első frémet Mókus Lackó nyerte és a másodikban is úgy tűnt, hogy meg lehet a győzelem, azoban előbb egy ragadó golyó megmozdulása, majd egy taktikai hiba az addigra már fáradt versenyzőt megzavarta. Ezt a zavarodottságot a szintén fáradó Bányik Barni ügyesen használta ki, higgadtabb tudott maradni és megfordította a mérkőzést.
A versenyen mindvégig szép számú játékvezetői gárda segítette a lebonyolítást. Olyannyira motiváltá vált a játékvezetői csoport, hogy gyarkorlatilag több játékvezető volt jelen, mint játékos, így minden mérkőzésre jutott támogatás a gyermekek számára. Köszönjük nekik, hogy jelen voltak és segítették a jövő bajnokait! Külön köszönjük svéd játékvezető társunknak, barátunknak Johan Hansson részvételét is. Nagyon tetszett neki a rendezvény, üdvözölte, hogy ilyen sok gyermeket sikerült megszólítani.
A verseny nagy örömünkre szolgált sok szempontból. Egyrészt, hogy a tipikusan nem snooker nemzetnek számító kis hazánkban folyamatosan sikerül újabbnál újabb fiatalt az asztal mellé csábítani, másfelől, hogy ezek a fiatalok nem csak, hogy alkalmanként játszanak, hanem folyamatosan pallérozódnak edzői segítséggel a játék alapjainak elsajátítására, valamint a jövőbeli versenyekre való felkészülésre. Mindemellett a verseny során mutatott hozzáállásukat is fontos kiemelni, amilyen elszántsággal, amilyen koncentráltsággal igyekeztek összpontosítani a mérkőzéseikre. Mindenki kihozta magából a legjobbat. Külön öröm volt azt látni rajtuk, hogy önállóan elkezdtek egymással "bandázni" és megindult egy ismerkedési folyamat, aminek révén edzőmeccs megbeszélésekről hallhattunk, vagy épp egy ezeréves barátság megszületésének lehettünk tán a szemtanúi.
Ezek mentén nem is kérdéses, jön a folytatás!
Ezutón is szeretnénk bíztatni minden gyermeket, szülőt, hogy aki kacérkodik a snookerezés gondolatával, vegye fel velünk, vagy oktatóinkkal a kapcsolatot és építsük együtt közösen tovább a hazai snooker történelmét!
Végezetül összegezve csak ennyit üzennénk kis játékosainknak: TI VAGYTOK A JÖVŐ BAJNOKAI!
