Tisztelt snooker játékosok, snooker kedvelők! Megújult honlapunkat egy ideig teszt üzemmódban fogjuk működtetni. Reményeink szerint az új honlap azonkívül, hogy korszerűbb és szebb, mint a korábbi, mindenki számára informatívabb, naprakészebb lesz. Talán jobban megfelel a jelen kor kihívásainak. Köszönet jár az inspirációért Hámori Balázsnak és Csurgó Balázsnak, a rendszeres szakmai konzultációért Winkler Péternek, és a végtelen óraszámú munkaóráért az alkotónak, Léb Balázsnak. Rendszeresen szeretnénk rövid cikkeket beszámolókat megjelentetni. Ezek közül elsőként Kerekes Judit beszámolóját olvashatjuk a 2017. márciusában Cipruson megrendezett Snooker Európa Bajnokságról.

 

2017. március 4-én elindultunk Attila első Európa bajnokságára. Szerencsére rózsaszín fapadosunk nemrég indított közvetlen járatot Ciprusra, így egyszerű volt az utazás. A két U-18-as kamasz, Attila és Kis Balázs és egy-egy szülő utazott együtt.

Amikor feladtuk a dákókat, a fiúk aggódó tekintetét látva beugrott, hogy bizony járt már több profi játékos is úgy, hogy a dákó nem érkezett meg (a biliárd dákók szúrófegyvernek minősülnek, ezért nem vihetők fel a fedélzetre). Leszállás után, ahogy jöttünk el a gép mellett, Balázs dákója pont jött le a futószalagon, akkor érezhetően néhány kő már legördült a fiúk szívéről. Az egyik már tuti itt van, legrosszabb esetben ezen osztoznak majd.

Megérkeztek a feladott poggyászok, majd a dákók is, persze azok máshol voltak átvehetők, majd indultunk kifelé. A várócsarnokban „snooker” felirattal vártak minket. Körülbelül egyszerre érkeztünk az írekkel és még pár kisebb ország játékosaival, így két kisebb busszal vittek minket Larnacából, a tengerparti nyaralóvárosból a fővárosba, Nicosiába.

Szerencsére a Google térkép tévedett és nem másfél óra, hanem 45 perc elegendő volt, hogy megérkezzünk, főleg, mert késő este szinte semmi forgalom nem volt és a ciprusiak nem foglalkoznak a sebességkorlátozással.

A Hilton Park hotel volt a rendezvény színhelye és a szállásunk is.

Természetesen nem a szobák elfoglalása volt az első teendő, hanem a helyszín megtekintése. Ahol is ez a kép fogadott:

Hát, nem kapkodták el az összeszerelést.

Reggelre szinte semmi változást nem láttunk, kicsit több alig kész asztal volt a teremben, aztán már lezárták a területet és nem mehettünk kíváncsiskodni többet.

Mint kiderült, a versenyt megelőző konferencia elhúzódott és egy nappal később kapta csak meg az EBSA a termet. Vagyis egynapos a csúszás.

Emiatt nem tudták megtartani a megnyitót a teremben, hanem egy kisebb konferenciaterembe lettünk hívva vasárnap estére. Ahol nem is annyira röviden tájékoztatták a játékosokat a legfontosabb dolgokról. Ami nekünk leginkább fontos volt, hogy elmarad a reggeli egy órás gyakorlóidő, amit a két fiú együtt kapott volna. Így a rettegett szűklyukú Star asztal bizony csak az első meccsen mutatkozott be a fiainknak.

De a verseny csak nem akart elkezdődni. Az asztalokat még mindig szerelték. Majd bő egy órával a kiírt kezdési idő után behívták az első játékosokat.

Ott vibrált az izgalom a fiúk tekintetében. Nyíltak a tokok, előkerültek a dákók, a bírók pedig engedélyezték az 5-5 perc gyakorlóidőt. Minden asztalhoz volt elektronikus kijelző (ami sajnos a legtöbbször akadályozta, hogy lássunk is valamit és a játékosok és a bíró felé volt fordítva), amit a bírók apró távirányítóval kezeltek. 18 asztal volt a teremben, abból körülbelül nyolcat lehetett látni a többi olyan távolságra volt, hogy csak találgattunk, mi történik rajtuk. A terem két oldalára ki volt vetítve az online scoring, azon tudtuk követni a meccsek állását.

A bírók a verseny nagy részében tökéletesen látták el a feladatukat. Mi két hibának voltunk a tanúi, az egyik nagyon komoly volt, mert az egyenes kieséses részben már a továbbjutást döntötte el. Ha érdekel valakit, szívesen elmeséli Attila vagy Balázs.

Hamar fel lehetett mérni, hogy ez bizony nem az Ötker vagy a Rex barátságos légköre. Itt olyan vérprofi fiatalok voltak, hogy nem is értem, miért nem a tévében látni még őket. És ez még csak az U18 volt. Persze voltak apróbbak és kevésbé ügyes gyerekek. Sose fogom elfelejteni azt a helyes kis izraeli fiúcskát, aki 10 éves lehetett és még bizony egyetlen frame-t sem nyert a versenyen, mégis az egyenes kieséses szakaszban is minden nap beöltözve, dákóval a kezében jött reggelizni vagy nézte a versenyeket.

Komoly versenytempó volt, Attila három meccset játszott az első napon, Balázs kettőt és a harmadikat másnap délelőtt. Mindkét fiúnak volt sima veresége, sima győzelme és szoros meccse is a csoportban. Mégis csak Attila jutott tovább, mert Balázs csoportjában körbeverés volt, és egyetlen frame döntötte el a továbbjutást, sajnos nem Balázs javára.

Az egyesen kieséses részben elő körben Attila egy román fiút kapott, akit meglepően simán 3-1-re vert meg, majd egy walesi fiú jött, aki teljesen úgy nézett ki mint Oliver Lines. Úgy is játszott… Mégis az első két frame-ben annyira összeállt Attila játéka, hogy 2-0-ra vezetett. És a harmadik frame is szinte már a zsebben volt, két golyó hiányzott a frame és matchballhoz, amikor elfogyott a varázspor és fordított a srác. Pedig ha meglett volna, akkor Jackson Page jött volna. Aki életben nem néz ki 30 évesnek.Csak 25-nek… ahhoz képest, hogy 15…. Meg is nyerte az U18-at.

Még zajlottak a helyosztók az U18-ban, amikor már elkezdődtek az U21-es versenyek. A feladat nehezedett, továbbra is a továbbjutás volt a cél, de ez most már nem jött össze. Attila meccsei mind nagyon szorosak voltak, három meccsen is döntő frame volt, de minden elveszítette. Balázsnak sem sikerült.

Közben kalandosan megérkezett Morvay Balázs is édesapjával együtt, csapatmunkában együtt vezették a jobbkormányos bérelt autót: apuka kormányzott, Balázs sebességet váltott. Ez a sebességváltás annyira bejött neki, hogy a csoportkörből is továbbrobogott az egyenes kieséses részbe, ahol egy meccset játszott.

Ciprus gyönyörű napsütéssel fogadott minket és esővel búcsúztatott. Ez az eső az utolsó éjszaka még az első emeleti szállodai szobánkba is bejutott, komoly riadalmat okozva. Nem számítottunk vízesésre a szoba közepén.

A nagyokat az a gép hozta, amivel mi hazafelé indultunk, fájó szívvel és újra a dákók miatt aggódva, amik persze most is rendben hazaértek velünk együtt.

Köszönjük a magyar és az európai szövetségnek, hogy indulhattak a fiúk, hatalmas élmény volt, keményen fognak dolgozni, hogy újra összejöjjön a részvétel.

 

 

Tetszik